E poszt története még péntek reggel kezdődött. Az egyik fővárosi blog írója továbbított részemre egy levelet. Meghívót kapott szombatra, egy óbudai várostörténeti sétára, melyen egyéb irányú elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni. Az utóbbi időben én több posztot is írtam Óbudáról, ezért gondolta, hogy érdekelhet a dolog. Örömmel vettem a váratlan lehetőséget. Azonnal elküldtem a jelentkezésemet, melyre rövid időn belül meg is kaptam a visszaigazolást. Már csak az időjárást figyeltem izgatottan. Pénteken egész nap esett a hó és szombatra sem ígértek sok jót az időjósok. Sajnos bejött az előrejelzés és szakadó esőben indultam el Óbudára. A cudar időjárás miatt csak minimális fotófelszerelést vittem magammal. Elsősorban az új információk iránti vágyam vitt, kevés fotó készült - az is csak dokumentációs céllal. A találkozó délelőtt 9.50-kor volt a Zichy-kastély előtt, a Szentlélek téren.
Az Óbudai Múzeum bejáratánál már messziről láttam a gyülekező embereket, itt fogadott minket Kanizsai Eszter művelődésszervező és idegenvezető. Milyen alkalomból is szerveződött ez a séta? Minden év februárjában tartják meg az Idegenvezetői Világnapot. Idén már 12. alkalommal és ennek kapcsán szerveződött ez a várostörténeti séta. A regisztráció és egy kis melegedés után elindultunk a három órás sétára.
Sok új információt tudtam meg erről a városrészről. Óbuda egy igazán különleges része a fővárosnak. A cím sem véletlen, hiszen itt tényleg 2000 évnyi történelem várja a látogatókat. Itt jól megférnek egymás mellett a római kori romok, a középkori templom és kolostor maradványok, a múlt századi házak, éttermek és korunk toronyházai. Múlt és jelen.
Sétánk a Szentlélek térről indult ahol először meghallgattuk Esztertől a legfontosabb tudnivalókat a Zichy-kastélyról, valamint az előtte álló Szentháromság-szoborról. Innen a Főtér felé indultunk, ahol rögtön egy számomra új információval lettem gazdagabb.
A tér közepén áll egy kis házikó, melyről eddig nem tudtam, hogy mi célt szolgálhatott anno. Nos, az egy gázfogadóház. Régen az Óbudai Gázgyárból érkező gáz nyomását csökkentették itt, valamint elosztóként is működött. Innen először a Laktanya utca felé kanyarodtunk ahol esernyőinkkel mi is a Várakozók szoborcsoport részei lehettünk. Nagyon kedvelem ezt a szoborkompozíciót, így a az eső sem akadályozhatott meg abban, hogy ismét készítsek róla pár fotót.
Innen visszafordultunk a Főtér irányába, elhaladtunk a Postakocsi étterem előtt. Apropó az étterem. Eszter hívta fel rá a figyelmünket, hogy már nem üzemel. Megdöbbenten hallottam. Nem tudom mikor zárt be, de bizonyára sokak számára ismerősen cseng ez a patinás név az éttermek hosszú sorában. Neve a múltra utal. Innen nincs messze a Bécsi út, amely anno tényleg Bécsbe vezetett. A Főtéren átvezető útról lehetett rátérni. A hosszú út előtt vagy után, itt pihentek meg a postakocsik - innen a név. A Városháza mellett áll Harrer Pál szobra (1829-1914).
Ő volt Buda, Pest és Óbuda egyesítése előtt Óbuda első és egyben utolsó polgármestere. Az egyesítésről folyó egyeztetéseken olyan jól képviselte Óbuda érdekeit, hogy az utókor e szobor felállításával mondott köszönetet. A Harrer Pál utcát elhagyva a Kórház utca, Vöröskereszt utca irányában haladtunk tovább. Itt látható a régi római légiótábor keleti kapujának rekonstrukciója - sajnos korunk már-már szokásosnak mondható "díszítéseivel".
A Flórián téren megtekinthettük a légiótábor déli kapujának, az aluljáróban pedig a padlófűtéses római közfürdőnek a romjait. A kijáratnál már egy másik kor emlékei vártak minket. A Kálvin közben áll Budapest legrégebbi református temploma. A középkorban pedig itt állt az óbudai királyi vár, amely még valamikor a XIII. század elején épült. Beengedték a csoportot a templom pincéjébe, ahol megtekinthettük a régi várfal egy kis, fennmaradt részét. Az ásatások során megtalálták a várkapitány síremlékét is, melynek másolata az aluljáróban kiállított kövek között látható.
Következő célunk a Kiskorona utcában található klarissza templom és kolostorrom volt. Innen pár perces sétával ismét egy hatalmasat ugrottunk az időben. Megérkeztünk a Mókus utcába, ahol betértünk a híres Kéhli étterembe.
1899-ben alapították és a mai napig működik. Nagyon hangulatos hely és az ott ebédelő vendégek ellenére (szerencsére nem voltak sokan) beengedték a csoportot. Megnézhettük a régi kaput, a kocsmát, a különtermet, a pincét, a tisztaszobát és a Krúdy emléktáblát. Innen az utunk a középkori piactérre vezetett, ahol Ferenc deák háza látható. A ferences és a klarissza kolostor romjain kívül ez az egyetlen épület, ami megmaradt a felszínen az egykori királyi illetve királynéi városból. A tér túloldalán áll az Óbudai zsinagóga, amely hosszú hányadtatás után visszakerült az izraelita közösséghez és felújítása után, 2010-től már ismét zsinagógaként funkcionál. Majd átsétáltunk a Szent Péter és Pál templomhoz. Meghallgattuk ennek is a történetét. Sajnos a templom zárva volt, ezért nem nézhettük meg a Mariazell-i kegyszobor másolatát. Itt ért véget a sétánk.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Eszternek a kiváló vezetésért és, hogy a rossz idő ellenére is végig jókedvűen és mosolyogva vezette a csapatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése