Már az előző fotózásnál eldöntöttem, hogy amint tehetem visszatérek a Szent László térre. Nem szerettem volna nagyon elhúzni az időt, mert az ébredő természet, az egyre terebélyesebb lombozatok nagyban megnehezítik a sgraffito-k fotózását. Ma reggel sikerült időt szakítanom egy rövid fotósétára.
Időközben próbáltam egy kicsit utánanézni a házak történetének. Szomorúan konstatáltam, hogy a felújítások során néhány homlokzatdísz már végérvényesen eltűnt, nem őrizték meg az utókornak. Ezen a Klauzál utcai házon például eredetileg három sgraffito volt látható. Két alsó szinti Rákosy Zoltán alkotásra valamikor hőszigetelés és vakolatréteg került, így ezeket már csak az interneten, korábbi fotókon lehet megnézni. A legfelső szinten még megmaradt egy sgraffito, de ennek az alkotójáról viszont sajnos nem találtam információt.
Domanovszky Endre (1907-1974) alkotása, a zene és az énekművészet dicsérete.
A korábbi bejegyzésben már bemutatott Faültetők, Kádár György alkotása.
Göllner Miklós (1902-1977) egyik alkotása gyümölcsszedő lányokat ábrázol.
Göllner másik alkotása állványokon dolgozó munkásokat ábrázol.
Nos, igen, ez ízlés dolga. Miként nem szeretem ezeket a modern panel(vagy nem panel) házakat, ez a festési stílus sem a kedvencem - de hát én már csak megmaradok ilyen maradi öregasszonybak. Ettől függetlenül azért kár, hogy egy alkotást egyszerűen csak "eltüntettek"...Bár, hát nem is tudom, hogyan lehetett volna megmenteni.....
VálaszTörlés