A Károlyi-Csekonics-palota csodái

A Károlyi–Csekonics-palota épületegyüttese két utcát köt össze a Belváros szívében. A Múzeum utcai bejáraton a hagyományos értelemben vett palotarészbe léphetünk be. Az épületegyüttes másik részében a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara működik, ezért ennek megfelelően a modern kor igényei szerint alakították át.

 

A II. világháború során megsérült épület csak több évtizedekkel később, 2020-ban nyerte vissza régi pompáját. Izgatottan vártuk, hogy élőben is láthassuk a hároméves, teljes körű műemlékvédelmi felújítás eredményét. A Múzeum utcai bejáraton léptünk be a palotába, majd egy rövid aulán áthaladva a Díszlépcsőházba.

 

Gróf Károlyi István országgyűlési képviselő felesége, Csekonics Magdolna 1881-ben adott be építési engedély kérelmet egy palota építésére a Múzeum utca - Riviczky (volt József) utca közti területre.

 

A horvát származású Csekonics család lótenyésztéssel kezdett el foglalkozni Magyarországon, amit később megvásárolt II. József császár. Az ügyetből származó pénzösszeg rögtön a legmagasabb szintű főúri rangra emelte a családot. Innen származnak a következő mondások is:

"Fizet mint egy Csekonics". 

"Nem vagyok én Csekonics!" 

 

 

Az akkori Mágnás-fertályon (Palotanegyed) felépülő épületegyüttes kivitelezője Meinig Artúr volt.

 

 

 

 

A tölgyből és hársból faragott ikonikus lépcső és karzat szerencsére nem semmisült meg teljesen a háború alatt. Így ugyan restaurált állapotban, de ez eredeti lépcsőben gyönyörködhetnek a látogatók, amely Thék Endre munkája.

 

Hadd írjak néhány mondatot erről a jeles mesteremberről, aki még az önarcképét is belefaragta a lépcsőkorlátba.

 

Endre a család negyedik generációs iparos tagja volt. 13 éves volt, amikor tanocnak szerződtették Daubner Pál orosházi asztalosmesterhez. Később Bécsben, Münchenben, Párizsban tanulta ki az asztalosmunkát. Munkácsy Mihály is jó barátja volt. Hazatérte után jelentkezett munkára az Üllői út 66. szám alatt működő bútorgyárba. Az igazgató fogadta, de végül eltanácsolta és nem kapott ott munkát. Ezért saját asztalosműhelyt nyitott. A csodálatos famunkáinak hamar híre ment és egyre több munkát kapott. Olyan jól ment az üzlet, hogy 1885-ben felvásárolta azt a bútorgyárat, ahonnan korábban eltanácsolták. Gőzzel hajtott gépeket alkalmazott a gyártási folyamatoknál. Később a királyi udvartól is kapott megrendelést. Ő készítette a Budavári Palotában található Szent István terem falburkolatát. A bútorok mellett zongorakészítéssel is foglalkozott. A Tanácsköztársaság alatt elvették a gyárát, ő pedig vidékre menekült. 1919.06.08-án halt meg Balatonfüreden. Az Új Köztemetőben, családi sírban van eltemetve. 

  

A palota Bálterme

 

A gazdagon aranyozott terem éke Lotz Károly mennyezetfreskója, amely Bacchus diadalmenetét ábrázolja.

 

  

A padló intarziái puhafából készültek, ezért szőnyegekkel takarják és védik azokat. Egy-egy fotó erejéig engedélyt kaptunk, félrehajthattuk a szőnyegeket. Elképesztően szép, míves famunka. Ne felejtsük el, hogy egy komplett táncterem lett leburkolva ilyen intarziás fapadlóval. Mi munka lehetett ezt (is) elkészíteni!