Következzenek hát az előző poszt végén megígért hangulat és részletfotók a Jellinek-ház belső udvarából. Nagyjából egy tucatnyi képet válogattam ehhez a poszthoz. Induljunk el a földszintről. Belépve a ház kapuján csak pár lépcsőfok és máris a belső udvaron álltunk.
A kevés fénytől és a nyirkos környezettől moha színezte zöldre a lépcsőfokokat és a betont. Az udvart még a korabeli keramitkockák borították. Igaz, hogy kopogós és csúszós felület, viszont csempeszerű kiképzése, lerakása nagy könnyebbséget nyújt ha valamilyen probléma miatt fel kell szedni. Ezekkel a lapokkal a hiba elhárítása után könnyedén visszaburkolható a terület. A körfolyosókra feltekintve egy kiterített, élénk színű szőnyeg bontotta meg a sötét tónusokat.
A belső udvaros házak jó részében tiltott volt a szőnyegporolás, hiszen a szálló por megült a zárt térben. Törött ablakok az udvar szintjén.
Az alagsor nem volt megnyitva a látogatók előtt. A törött ablakon keresztül egy elemlámpával bevilágítottunk a hajdani mosókonyhába. Az ott tárolt lomok között még látható volt a kemence, amit régen a víz felmelegítésére használtak. Innen indultunk az emeletekre. A sötét lépcsőház retró falburkolata már-már versenyre kelt az azték vagy maja kultúrák díszítő motívumaival.
A folyosókat még mindig azok a virágmintás burkolólapok fedik, melyek oly elterjedtek voltak a múlt században.
A belső udvart a magasabb szintekről leomló borostyán zuhatagok tették hangulatosabbá.
A bejárati ajtók valószínűleg felújításra kerültek az elmúlt években. Újszerű és meleg okkersárga színnel bontották a szürke téglafalak komorságát.
A körfolyosók korlátdíszítése.
Az idő vasfoga már kikezdte a vasszerkezeteket.
Az épület felső terasza "gyermekkorában" egy igazi kis növényparadicsom lehetett. Kísérőnk elmondása szerint anno az itt lakók még egy barackfát is elültettek a tetőn. A fa megerősödött és állítólag még az Andrássy útról is gyönyörködni lehetett a virágzásában. Persze akkor még nem volt ilyen sűrűn beépítve a terület. A cselédlépcső felé indultam, hogy ott menjek le vissza a földszintre. Érdekes átlátási lehetőség adódott egy törött ablakon keresztül a szomszédos házakra.
Az egyik lépcsőfordulóban egy érdekes falfirkára lettem figyelmes.
"Gyerünk tovább!" Valóban nagyon elszaladt az idő. Indulnom kellett, hiszem még várt rám a többi szülinapos ház is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése