A Csengery utca után a következő célpontom Ferencváros volt. A Mester utcában is várt rám egy százéves matuzsálem. A leírások szerint itt nem szerveztek semmilyen kiegészítő programot, de a ház szabadon látogatható volt.
Először körbejártam az épületet. Egy objektívet hoztam csak magammal, de ezzel annyira el kellett volna távolodnom az épülettől a totálhoz, hogy számomra már nagyon zavaró volt a sok belógó villanyvezeték és faág. Így maradt a fenti kép kiegészítve néhány homlokzati részletfotóval. Külsőleg nagyon rendezett benyomást keltett az épület, jól illeszkedett a megújuló Mester utca hangulatához.
A bejárat viszont zárva volt. A kiírás szerint ebben az esetben egy bizonyos Molnár urat kellett volna keresnem. Hozzá is láttam böngészni a névlistát, de ekkor kinyílt a kapu és a kilépő lakó, kedvesen beengedett minket - ugyanis időközben egy hölgy is érkezett a programra. Belépve a kovácsoltvas díszítésű kapun, örömmel láttam, hogy a ház beltere is felújított. Alapvetően a sárga, a zöld, a fehér és a fekete dominált.
A mennyezeten és az oldalfalakon a már jól ismert, a kor építészeti stílusára jellemző népi díszítőmotívumok köszöntek vissza.
Sajnos a házban nem találtam semmilyen ismertető anyagot a történetéről. A Budapest100 honlapjáról annyit tudtam meg róla, hogy az ötemeletes házat Himmler Miksa tervezte. Az ő nevéhez csak néhány épület kötődik, anno kevés megrendelést kapott, talán ez (is) lehetett az oka, hogy saját kezűleg vetett véget az életének. További információk hiányában következzen néhány fotó, ahogy én láttam az udvart és a házat.
Itt is két lépcsőházat figyelhetünk meg. Az egyik a főlépcsőház...
...a másik a cselédlépcső.
Az előbbin mentem fel a legfelső emeletre majd a cselédlépcsőn jutottam vissza a belső udvarra.
Ma már nem divat, de régen szinte minden emeletes házbeli lakásajtón láthattunk egy-egy nyílást a postai leveleknek.
A körfolyosókon kissé félve haladtam. Néha elég érdekes hangokat adott ki a burkolat. A lapok misungja már több helyen megöregedett, elporladt és elengedett. A burkolólapok több helyen megrepedtek. Nagyon bizakodtam, hogy az alatta lévő beton erősen tart.
Az épületben ma már lift is működik.
A védőrácson áttekintve megtetszett a IV. emeletet jelző tábla körüli vizuális hatás.
A legfelső szinten egy vasajtó mögött bújt meg a lift szíve.
A legfelső szintről letekintve örökítettem meg ezt az udvari csendéletet. Jól látszanak a korabeli keramitkockák és a központi lefolyó.
Mint említettem, lefelé a cselédlépcsőt használtam. Úgy láttam, hogy ez a rész nem lett felújítva.
A korabeli közös WC-k ajtajait rozsdás lakatok tartják zárva.
A következő fotó mutatja meg igazán, hogy a szép festett sárga felület alatt jó régi falak állnak, komoly szigetelési, felázási problémákkal. A ledobott vakolat erről tanúskodik.
Száz év azért csak száz év...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése