„A Genezisben a kamerámon keresztül a természet szólt hozzám. Megtiszteltetés volt hallgatni.” Sebastião Salgado
Ősszel, valamivel több mint két hónapig volt látogatható Salgado fotókiállítása a Műcsarnokban. A feleségemnek köszönhetően a zárást megelőző napon mi is megtekintettük a tárlatot. Úgy szervezte a szombati napunkat, hogy még kora délután odaérjünk, mondván később már biztos nagy lesz a tömeg. Bevallom őszintén, hogy kissé túlzásnak éreztem az "aggódását". Nehezen tudtam elképzelni, hogy egy két hónapja futó fotókiállítás még mindig nagy tömeget mozgatna meg. Hát, én lepődtem meg a legjobban amikor megláttam az épület előtt várakozó tömeget, hosszan kígyózó sorban. Az előre megváltott jegyekkel szerencsére elkerültük a hosszas sorban állást.
Genesis. Salgado harminc utat teljesített 2004 és 2011 között, eljutott a Föld számos távoli, védett vagy kevésbé ismert pontjára, ahol feltérképezte a "teremtés idejét".
Az expedíciók során készült hatalmas képanyagból 245 fotó került most kiállításra, öt földrajzi egységre tagolva. A képeket nézve eljuthattam többek között a gyerekkori Verne regényekben még oly misztikusan hangzó Patagóniába, a David Attenborough filmekből már megismert indonéz szigetvilágba vagy az utolsó védett paradicsomba, Galapagosra.
Szeretem a földrajzot és elég jónak érzem magam térképismeretből, de a képekhez tartozó magyarázó szövegekből sokszor számomra teljesen ismeretlen nevek köszöntek vissza. Siberut-sziget, Weddell-tenger, Visokoi-szigetek, Piulaga-tó, Jamal-félsziget... Ilyenkor bizony jól jött a mentőöv, a szöveg végén az adott ország neve.
Láthattam fotót a lávakaktuszról, mely a frissen megszilárdult lávafolyáson telepszik meg. A fentihez hasonló fotókat a tengeri leguánról, mely egyedüli leguánfajként sós vízben él. Éjszakai fotót Pantanal mocsaras területéről ahol a becslések szerint kb. 10 millió (!) yacare kajmán él. A fotón több tucat szempár villant vissza a vaku fényében. Elképzelni sem tudom, hogyan élhet meg ennyi ragadozó azon a területen. Aztán a Salto Ángel vízesést Venezuelában, amely teljes magassága 979 méter! Az első szakaszon a víz megszakítás nélkül 807 métert zuhan egy szikla pereméig, amelyen átbukva további 172 métert zuhan a hegy lábáig, egy hatalmas sziklamedencébe és még hosszan sorolhatnám...
Vittem ugyan magammal fényképezőgépet, de a kifüggesztett tiltás miatt végül nem használhattam. Kaptunk viszont a megváltott jegyek mellé egy A3 méretű ismertető kiadványt. A bejegyzéshez használt képeket (az indexkép kivételével) e kiadványból fotóztam.
Három és fél óra alatt néztük meg a teljes tárlatot és az utolsó teremben vetített filmet - Sebastião Salgado: A fotográfia csendes drámája.
A filmet most megtaláltam az interneten is (magyar felirattal), klikk a képre. Forrás: ted.com
Salgado 1944-ben született Brazíliában (Aimorés). Egy kis farmon nőtt fel, ahol a terület felét esőerdő tette ki, a brazil fotóművész természetszeretete is innen fakad. A filmből többet megtudhattok az életéről, a munkásságáról, viszont három fotó látványától szinte elakadt a lélegzetem. Ezeket ki is ragadtam most a filmből, mert úgy gondolom, hogy ezt azoknak is látniuk kell, akik nem nézik majd végig.
Salgado nagyon határozottan kiáll az erdők, esőerdők megmentéséért, hangsúlyozva azok fontosságát. És amiért egy igazán fantasztikus embernek tartom az az, hogy a felszólalások mellett tesz is az ügy érdekében! Amikor felnőttként visszatért Brazíliába - gyerekkora helyszínére a farmra - egy teljesen lepusztult kopár területet talált a korábbi buja erdős rész helyén.
Elkezdett itt építeni egy oktatási központot, mely később egy meglehetősen nagy környezeti központ lett Brazíliában. A központ fejlesztése mellett fákat is ültetett, több ezret! A kihalt területet sikerült végül újraélesztenie. Íme a második fotó, amely később mutatja meg a területet ugyanabból a szemszögből.
Ti is megdöbbentetek a látványtól? Ekkor jött a harmadik fotó a jelenlegi állapotról.
Két millió fa van most a farmon, 200 fafajtából, melyek kb. 100.000 tonna (!) szén-dioxidot képesek megkötni. Elképesztő, nem igaz? Nagyon örülök, hogy láthattam ezt a kiállítást. Nagyon nagy hatással volt rám a látott fotóanyag, valamint Salgado munkássága.
Frissítés: 2025.05.23.
Meghalt Sebastiao Salgado világhírű fotóművész
Sebastiao Salgado, a világhírű brazil–francia fotográfus 81 éves korában meghalt – jelentette be pénteken a Francia Szépművészeti Akadémia. A művész fekete-fehér képeivel vált ismertté, amelyeken háborúkat, természeti katasztrófákat és az Amazonas esőerdeit örökítette meg.
Sebastiao Salgado 2010-ben Indonéziában kapott el egy különleges maláriatípust, miközben leghíresebb albumán, a Genesis című projektjén dolgozott. A család közleménye szerint tizenöt évvel később a betegség szövődményei súlyos leukémiává alakultak, ami végül a művész halálához vezetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése