Klösz, Budapest fotográfusa

A felújítás kezdetéről szóló poszt utolsó fotóján Klösz György emléktáblája látható. Ez lenne a második dolog, amelyről szeretnék bővebben írni.

 

A Ferenciek tere és a Hatvani (Kossuth Lajos utca), 1890 körül

Ki is volt Klösz György, aki oly felbecsülhetetlen értékű fotógyűjteményt hagyott az utókorra a korabeli Pestről? Szeretném ha e poszton keresztül kicsit megismernétek Budapest fotográfusát. Johann Justus Georg Kloess néven, 1844. november 15-én látta meg a napvilágot Darmstadtban. 

 

Klösz György (Forrás: Google Images)

Elemi iskolai tanulmányai után vegyészetet és gyógyszerészetet kezdett tanulni. Miután megszerezte diplomáját, Bécsben kezdett el dolgozni gyógyszerészként. Munkája mellett érdeklődni kezdett a fényképészet iránt is. Más idők jártak akkor. Nem voltak még digitális képek, azonnal visszanézhető fotók, szinte végtelen kapacitást nyújtó memóriakártyák. Bizonyára visszaemlékeztek régi filmekből a harmonikaszerű fényképezőgépekre és a vulkánszerű kilövellést produkáló "vakukra". Meglehetősen bonyolult és költséges volt az eljárás.

 

A Gizella (Vörösmarty tér), 1875 és 1877 között

Mindezek ellenére Klösz teljesen a megörökíthető pillanatok varázsának hatása alá került. Ezért eredeti szakmáját feladva, 1865-től segédként kezdett dolgozni dr. Hermann Heid műtermében.

 

A Keleti pályaudvar, 1884 és 1898 között

Főnöke megbízásából, két kollégájával a kiegyezés időszakában érkezett Magyarországra azzal a céllal, hogy Pesten is egy műtermet - akkori nevén fényírdát - nyissanak. Később már csak egyedül dolgozott és hamarosan jó nevű portréfotósként tartották számon az emberek.

 

A Pekáry-ház a Király utcában 1893 és 1897 között

1871-ben alapítótagként, többed magával megalakították a Magyar Fényképészek Egyletét, illetve felvette a magyarosabb hangzású Klösz nevet. A fényképészeti eljárások rohamléptekkel fejlődtek és Klösz volt az első úttörő aki megpróbálkozott szabad térben, kint a városban fotózni. Ekkor születtek meg a felbecsülhetetlen értékű fotógyűjtemény első darabjai.

 

A Nyugati pályaudvar építés közben, 1877

Megörökítette az éppen egyesülő Budapest életét, épületeit, pillanatait. Ráadásul ez egy igen jövedelmező üzletágnak bizonyult, hiszen az elkészült képek több érdeklődő figyelmét is felkeltették.

 

A Dohány utcai zsinagóga, 1894 körül

Később már fotósorozatokat is publikált, képeinek híre pedig eljutott Bécsbe is, melynek eredményeként meghívást kapott az 1873-as Világkiállításra, mint a rendezvény hivatalos fotográfusa. A Bécsi Fotóművészek Szövetsége is tagjai közé fogadta.

 

Városligeti körönd, 1896 körül

 

Látkép a régi pesti Városháza tornyából, 1890-es évek végéről

Igyekezett folyamatosan fejlődni. Új műtermet nyitott, fotói sokszorosítását pedig egy saját erőből alapított nyomdában oldotta meg. A vállalkozás tevékenységi köre később fotócikk kereskedelemmel is bővült. Ott volt minden fontos eseményen (Kossuth Lajos temetése, Millenniumi kiállítás). Szinte már-már a mai "angel" technikát idézte a technikája. Több segédet is alkalmazott, így egyszerre több szemszögből is bemutathatta az adott esemény pillanatait.

 

Az Erzsébet téri Kioszk, 1890-es évek

A technika folyamatosan fejlődött és ez egyre nagyobb szabadságot adott a fotográfusnak. Már nem csak Pesten fotózott. Több száz sorozatot készített híres magyar kastélyokról is. Fia, miután elvégezte Bécsben a grafikai főiskolát betársult apja nyomdaipari cégébe, mely később számos úttörőnek számító technikai újítást vezetett be. Szinte haláláig dolgozott, 1913. július 4-én távozott az élők sorából. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

A Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződése

Sajnos a több tízezresre becsült teljes életmű nem maradt fenn, ismert alkotásainak száma 4000 fotó körül van. 

 

Villamos a József körút és az Üllői út kereszteződésében, 1896 körül

Klösz megörökítette a város fejlődését, az akkori arculatát. Hatalmas és felbecsülhetetlen értékű fotógyűjteményt hagyott hátra az utókornak. 2013-ban, Klösz halálának 100. évfordulóján, a Fővárosi Önkormányzat egy rendhagyónak mondható kiállítással tisztelgett a munkássága előtt. A metrókocsikban mutatták be a régi fotók reprodukcióit. 

 

Véleményem szerint fővárosunk ebben a korban volt a legszebb. A képekről egy gyönyörű, stílusos városkép köszön vissza ránk. A posztban illusztrációként használt fotók a metrókocsikban készültek, 2013.03.24-én.

 

A zugligeti villamos régi végállomása, 1880-as évek