Márciusban hallottam meg először a hírt, miszerint döntés született a terminál bezárásáról. Egyik este, a munkám végeztével leszálltam és készítettem pár emlékfotót a még üzemelő létesítményről. Aztán 2012. május 29-én a tervet tett követte. 21.30-kor felszállt az utolsó járat, az ajtók bezárultak és velük együtt e gyönyörű épület egy korszaka is lezárult. Lassan három hónap telt el azóta. Gondoltam egyet és ismét tettem egy fotósétát.
Elszomorító látvány fogadott. Egy "gazdátlan", magára hagyott épületet találtam megláncolva és elhanyagoltan. Szellemterminál ahol megállt az idő. A fotók késő délután, úgy 18.00 óra körül készültek, de a kihelyezett órákon fél 12 múlt. Nem véletlenül írtam, hogy az épületet megláncolták. Oszlopokkal vették körül és azokra láncot helyeztek fel.
A tájékoztató feliratok még utazásra invitálnak vagy éppen azt mutatják, hogy hol találjuk meg érkező ismerősünket. A bejáratnál kihelyezett növények elpusztultak. Nem maradt itt senki, aki öntözte volna őket. A sorsuk a bezárással együtt pecsételődött meg.
Pedig ez az épület megélte a hőskort, műemlékvédelmet kapott, sokunknak sokat jelent, jelentett.
A természetet nem lehet megállítani láncokkal. A falak tövében máris megjelentek az első gyomnövények.
A korábbi induló és érkező utasoktól zsongó előtér most üresen tátong. A BKV buszmegálló táblákat leszerelték, csak az egy méteres csőcsonkok állnak ki a járdából.
A kültéri padok még mindig helyet kínálnak, de már nincs kinek.
A poszt második részében szétnézünk az épület körüli parkosított területen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése