Ugorjunk egy nagyot vissza az időben, egészen az 1540-es évekig. A most bemutatandó sírkápolna ugyanis ekkor épült (1543-1548). A budai oldalon járunk, nem messze a Margit-híd budai hídfőjétől.
Elöljáróban a régi dervis rendek közül kettőt emelnék ki. Az egyik a mevleki (a kerengő dervisek) a másik pedig a bektasi (harcos dervisek) rendje. Gül baba ez utóbbinak volt a tagja. A szultán parancsára érkezett az országba. Neve pontosan "Kel Baba" azaz "Kopasz Atya" volt, de mindenki csak "Gül Baba-ként" azaz a "Rózsák Atyja-ként" ismeri. A magyarázat egyszerű. Idős korában egy derviskolostor házfőnöke volt és mint olyan rózsát viselt a turbánján. A legenda szerint a Buda elfoglalása alkalmából rendezett hálaadó ünnepen hunyt el. A szultán adta parancsba az akkori budai pasának, Mehmed Jahjapasazádénak, hogy a sírja fölé türbét emeljen. Elkészülte után ez lett az oszmán birodalom legészakibb síremléke, mely a mai napig zarándokhelyként is működik. Most pedig sétáljunk egyet a kertben. Belépve a kapun, jobb kézről látható az Élet kútja.
A falból csörgedező víz, a születést és a gyermekkort jelképezi. A nagy medence az életutat, a felnőtté válást. A kút másik végén pedig egy kis szökőkút ontja vízsugarait. Ez jelképezi az elmúlást. Oszlopsorok és levendulabokrok között haladunk tovább, a fordulóban már látható a fali kút.
Nagyon fontos szerepe van ennek a kis kútnak. Csak megfelelően megtisztulva lehet imádkozni. Ezért a szertartás előtt a hívők háromszor mossák meg a kézfejüket, következik az arc, a száj kiöblítése, aztán az orrlyukak, a könyök és végül a láb.
Ezután fordulhatunk az udvar közepén álló türbe felé, amely nyolcszög alaprajzolatú, kupolával fedett.
A keleti oldalon lévő bejárat felett megfigyelhető egy szamárhátív díszítésű ablak. Belépve az egyszerű helyiségbe mérhetetlen csend fogadott. A levegőben nagyon kellemes füstölőillat lebegett. A kápolna közepén látható a mohamedánok körében szentként tisztelt Gül Baba jelképes koporsója, melyet egy Korán idézetekkel kivarrott zöld lepel borít. Az elhunyt csontjai már nincsenek itt, mivel az 1600-as évek végén átalakították a türbét keresztény kápolnává.
A padlón látható gyönyörűen hímzett szőnyegeket a zarándokok hozták ide adományként.
A síremléken pedig ott a turbán, rózsákkal díszítve...
Kilépve az épületből jártunk még egyet a kertben az oszlopsorok között.
Szép a díszítése a sírkápolnának, ki gondolta volna, hogy valami szépség is kapcsolódik egy harcoló dervishez, mint a rózsák. Bár réges-régen olvastam egy regényt, magyar írótól, amiben egy harcoló dervis "rokkantnyugdíjas" éveiről szólt, ami elég emberséges dervist mutatott be. Igaz, a dervist kicsi korában Magyarországról rabolták el, és nevelték át.
VálaszTörlésÉrdekesség a könyvvel kapcsolatban, 2015. nálunk a muszlim migránsok megjelenése óta nagyon sokszor jut eszembe a történet, de az nem, hogy ki írta és mi a címe. :)
Az is furcsa, megint hódítanak Európában, lassan beveszik az egész kontinenst, de hát addig mi is "eltűnünk egy perc alatt"(Demjén, Szabadság vándora)
Van egy hasonló témájú regény, A félhold árnyékában Fehér Tibornak, de nem erről meséltem.
VálaszTörlés